Tudományos slam - Mars

A Fermi-paradoxon arra keresi a választ, hogy van-e élet a Földön kívül?
Távoli galaxisok Megasztárjait is vizsgálhatjuk, de először a saját Naprendszerünkben érdemes körül nézni. Talán mégis előbb kideríthetjük, hogy volt-e élet egy közeli bolygón!
Hogy a mi bolygónkon van-e élet, és hogy ezt az egész cirkuszt annak lehet-e nevezni?
Ezt a kérdést most hanyagoljuk, még a végén elküld valaki a melegebb éghajlatra.
Vagy a hidegebbre? Na nézzük csak, merre is van észak?
Van valakinél iránytű? Na jó. Ha nincs, az sem baj, biztos fejből tudjátok. Rollcsi?
Tudjátok, hogy miért fordul az iránytű észak felé?
Azért, mert a Föld magjában örvénylő fémek hatására egy meglehetősen nagy méretű mágneses tér jön létre. Ennek olyan nagy a kiterjedése, hogy elér majdnem egészen a Hold pályájáig.
Hiszen a napszél óriásira nyújtja azt.
Úgy nézne ki, ha látható lenne, mint egy hatalmas medúza!
Örülünk, hogy van iránytű, mi?
Csak hogy az a helyzet, hogy ha nem lenne a magnetoszféra,
Akkor nem csak az iránytű lenne haszontalan, hanem konkrétan ember és más élőlény se lenne a Földön, aki számára egyáltalán fontos lehetne az, hogy merre van észak.
Vagy dél.
Pont úgy járna a bolygónk, mint ahogy a Mars járt nagyjából 4 milliárd évvel ezelőtt.
De elméletileg előtte volt ott légkör, és még élet is.
Ugyanis a Marsnak volt mágneses mezeje. De megszűnt.
Erről árulkodik a rekordméretű Mari néni árok (tudományos nevén Valles Marineris), amibe egész Észak Amerika beleférne, tekintve hogy csaknem 5000 km széles.
A Mari néni miatt tudjuk, hogy anno volt tektonikus tevékenység a Marson.
Szintén a vulkanikus aktivitásról árulkodik a másik rekorder, a legmagasabb hegy a Naprendszerben, az Olympus Mons, ami csaknem 26 km magas fennsík, és így háromszor magasabb a Mount Everest-nél!
Csakhogy azóta a vörös bolygó magja megszilárdult.
Nincs mágneses mezeje a Marsnak már régóta, úgyhogy a napszél a légkör nagy részét lefújta.
És azóta igazán kegyetlen körülmények uralkodnak a felszínen.
De 2021-ben leszállt ott a Perseverance rover és a Jezero-kráterben, egy óriási tómederben ősi bakteriális élet nyomai után kutat. Az eredmények begyűjtésére sajnos 2030-ig várni kell.
De addig is örüljünk, hogy van egy kis iránytű itt a Földön.
És örüljünk annak is, hogy még van hova menni.
És talán addig kitartóak maradunk a Fermi paradoxon fejtegetését illetően.
Hiszen legalább itt a Földön van élet.
Na de vajon mi van a halál után?