Csillag született

Boldog ... Boldog ...
Boldog születésnapot?

De neked bíz
Nehéz volt
Az első
  Levegő
Az első
  Fénysugár
Mégis hozzánk talált
A csodákra ébredő
Csillag szempár

Van, akit a nap fénye éltet
Van, akit a csillagé
Mennyi sötét anyag?
Mennyi hidrogén és fúzió?

Az anyag nem ismeri a csodát
Csak az ember néz az égre
Az űrben nem terjed a hang
Csak ha a te dalod szól
Azt zengi az egész égi óceán

***

Tavasz végén
A nyár hajnalán
Csillag született
Hogy lássa
És teremtse
Magát
Az életet

Így lettél tengernyi csoda
Ahol minden kavics
És bogár
Élet
Játék
Vagy te magad

Üveggyöngyként
Fűben gurulsz
Körbe táncol a fény
Tekinteted mozdul
És csillanok én

Én vagyok a természet
A ragyogó tó vize
A leveleket fújó szél
Lábujjak közt bújó
Homokszemek
Dús erdő
Gazdag rét

***

Lépésre lépések
Reggel még inogva
Kapaszkodó kar
Már lágyan lendül
Kecsesen
Magasra

Benned egyesül
A mester rajza
Karod és lábad
Ötágú
Vitruvius-tanulmány
Da Vinci
Csillaga

Hogy mi jön a dél után?
Ha szél lesz,
Te vitorla
Ha eső
Szép virág
Ha napfény?
Nincs kimondva

Csend leszel
A szárnyak hangja 
Sziklán
A talpak árnyéka
Egy nem
És egy talán

Ha az éjjel jön
Majd visszatérsz
Oda, honnan érkeztél
De addig még
Ragyogj köztünk
És táncolj
Ahogy a szemedben
A fény

-

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

La Vía Láctea y Andrómeda

La Vía Láctea y Andrómeda Dos universos giran, cerca el uno del otro. En medida humana, terriblemente lejos. Andrómeda se acerca, quisiera absorberme, hacerse uno. Pero la Vía Láctea, por desgracia, ni siquiera sabe lo que quiere. El remolino es bueno, encontrarse es difícil. Aunque sería suficiente unos cinco mil millones de años. Pero por las distancias entre las estrellas, es muy pequeña la probabilidad del choque real. El roce es una ilusión, un recuerdo que no existe. Nuestros núcleos nunca llegarán a unirse. Queda la belleza que lo llena todo. Tejút és az Androméda Két univerzum örvénylik. Egymáshoz közel. Emberi léptékkel Mégis iszonyat távol. Androméda közelít, Magába szívna, eggyé válna. De a Tejút sajnos Azt sem tudja mit akar. Örvénylés jó, Találkozni nehéz. Bár elég lenne rá Öt milliárd év. De a csillagok közti Távolságok miatt Nagyon kicsi az esélye A tényleges ütközésnek. Az érintés is illúzió, Nem létező emlék. Sejtmagjaink sosem Válnak eggyé. Marad a mindent betöltő szé...
» » » » »

Sophia a toronyban

Túl gyorsan kötődnél, De nem tudod kihez? Kiben is bízhatnál? Lejárt régi lemez. Egyetlen kuckód A négy fal biztonsága. Miért is mennél ki? Ajtó sincs, se zárja. "Mennyi kedves állat Nyomja hozzád Nedves orrát Ez mennyország" Mondd el, bátran, Bízhatsz bennem, Miért a könny arcodon? Nem beszélsz, A szíved tudja, Én a csended hallgatom. Kezem fogod, de menekülsz. Vár a négy fal, börtönöd. Megszokta a szíved ott bent Kényszerzubbony bőrödön. Bent egy halk hang jajveszékel Meddig tart még a magány? Hogy menthetne meg a herceg, Ha nincsen rés a szív falán?
» » » » »

Kifújom a füstöt 3.

Nyissátok ki a füzetet. Írjátok fel az óra címét. Ezerkilencszáznyolc, a Monarchia bekebelezi Boszniát és Hercegovinát. A füzet szélére firkálok. Két, szép kerek mell. Ilyen még a valóságban sincs. Próbálom betartani a természetes arányokat, de nem ismerem. Ahhoz egy valódi modell kellene. Kínai manga figura lesz belőle. Vékony csípő, keskeny, csámpás lábak és óriási csillogó szem. A legnagyobb gondot a puncijára fordítom. Ne legyen se túl hosszú a vágás, se túl rövid. Szőr nélkül úgy néz ki, mint egy műanyag játék. Úgyhogy kap egy kis szakállat. A tartományok közigazgatását a közös pénzügyminisztériumnak rendelték alá. Árnyékolom is. Teljesen valóságosnak néz ki. Mindjárt kilép a füzetemből és hastáncot lejt az egész osztály szeme láttára. De hát ezt így nem lehet. Vékony tüllszoknyába öltöztetem. Selymes, átlátszó anyagba. Így még izgatóbb. A háttérben a Nagy-Magyarország térképe. Mindenki őt bámulja. A srácok csorgatják a nyálukat. A lányok irigykednek. Minden mozdulatnál megvillan ...
» » » » »